Igaz, hogy nem terveztem olyan cikket, ami nem a magyarországi Napalm Deah koncertekről szól, de aztán máshogy alakultak a dolog. Dénes évek óta Skóciában él, onnan követi figyelemmel a zenekart. Illetve onnan is. Na, de hogy miről is van szó?

Arról, hogy amíg én gyűjtögetem és formázgatom a cikkeket, hogy legyen min nosztalgiázni, addig Dénes összeszedte az ő általa látott Napalm koncerteket pár mondatban,amihez mellékelte saját koncertfelvételeit is. Akarom mondani, "pár" mondatban. Jó szórakozást! 

Érdekes zenekar ez a Napalm Death.

Képes volt túlélni majdnem 4 évtizedet úgy, hogy már egyetlen eredeti tag sincs a soraiban – ez az extrém zenei műfajban teljesen egyedi, plusz nem minden stílus alapítónak hagyja a saját rajongó bázisa hogy akár egy picit is változzon. A Napalm Death-nek viszont teljesen elkülöníthető korszakai vannak, a zenekar kísérletezett szinte az első demójuk óta és valahogy minden nehézséget átvészelt legyen az tagcsere, művészi konfliktus vagy pénzügyi problémák. Sokkal népszerűbb zenekarok dobták be a törölközőt, jóval rövidebb idő alatt úgy hogy közben egy rakás pénzt is kerestek, ami egy ND kalibernél nem jellemző. Mi lehet a titok?

Az igazság abban rejlik hogy a koncertjeik folyamatosan odabasznak és a közönség nem érzi úgy hogy távolság lenne közte és a zenekar között - ez talán a legfontosabb eleme annak amiről ez a kissé nosztalgikus/szentimentális írás szólni fog.

(Mind Over Matter 1999. Barney a fotót 2010-ben dedikálta a Glasgow-i buli előtt. )

 1999. Június 19. Oberwart – Messegelande – Mind Over Matter fesztivál

A Napalm Death-et a 1996-os Diatribes albummal szerettem meg. Akkoriban szinte minden a black metal-ról és az akkoriban revitalizált heavy metálról szólt - a sajtóból szinte csak Hammerfall-és Mayhem tipusú zenekarok ömlöttek miközben a death metál szép lassan szünetre ment. Az egyik érdi Borgödrös cimborám épp jött vissza Pestről és szomorú arccal közölte hogy milyen gyatra kazettát vett, ez volt a Diatribes amit szinte kérés nélkülkölcsön is adott. Abban a korszakban pont ilyesmire volt szükségem – jó az az Emperor meg a Nocturnus de kell azért a változatosság! Koncertre viszont csak három évvel később jutottam el és Ausztriáig kellett trekkelnem hogy láthassam a bandát.

Oberwart a magyar határtól nem messze, kb. 30 km-re található, az osztrákok piacvárosnak tartják. A Mind Over Matter-en 1998-ban is ott voltam de az a fantasztikus ötletem támadt hogy biciklivel fogok nekivágni Szombathelyről (effektív költség csökkentés!) úgy, hogy egy csővázas hátizsákban viszek magammal minden szükséges dolgot 3 napra. Habár kevesen mondhatják el magukról hogy bringával mentek metál fesztiválra, nem ajánlom senkinek főleg hegyen felfelé tekerve!

A felhozatal szinte hibátlan volt és meglepetésre senki sem mondta le fellépést – a Napalm Death mellett ott volt a Misfits, Motörhead, Dio, Satyricon, Children of Bodom stb. Az ND az Agnostic Front után lépett fel a nagyszínpadon ami nem volt a közönségre túl jó hatással; a HC részleg eléggé le volt fárasztva, plusz délután 4 körül a tűző napsütésben a sógorék nem igazán akartak mozogni. A zenekar kb 35 percet játszott de azt full gőzerővel – Jesse gitárja kevésbé volt hallható de a hangtechnikai problémák jellemzőek voltak az egész hétvégén. A koncert után összefutottam Barney-val és Danny-vel, mindkettő nagyon normális volt a rajongókkal. Barney nem az a mosolygós fajta de mindekinek aláírt mindent és fotózkodott plusz egy srácot még a backstage-be is bevitt hogy a zenekar többi tagjával találkozhasson. Látszott hogy nekik ez nem a PR miatt fontos – az ND tényleg az undergound szellemet képviseli, mindegy hogy épp mennyire népszerűek. 

De a hétvége igazi sztorija meglepetésre a Hypocrisy koncertjén volt aznap este a sátor színpadon. Aki valamennyire ismeri Peter Tägtgren munkásságát az valószínűleg tudja hogy mennyire aprólékos ha zenéről van szó. A Hypocrisy koncertje majdnem egy órát csúszott mert valami továbbra sem stimmelt a hangzással – előttük az Amorphis játszott akik 5 szám után mentek le úgy hogy mindenki a hangszerét dobálta dühében. Tägtgren fel-alá mászkált a színpadon, folyamatos gitár hangolás/állítgatás ment amikor Shane is megjelent hogy besegítsen egy kicsit. Valamit sikerult összehozniuk mert a Hypocrisy egész jó hangzással kezdett de mire a harmadik dalhoz értek, az egész egy zajos masszává változott. Peter integetett a hangmérnöknek hogy csináljon ezt-azt de ahogy a koncert haladt úgy egyre rosszabb lett minden plusz valamilyen okból a fények nagy részét is lekapcsolták. Shane a színpad mellöl nézte egy darabig a bulit de egyszercsak felugrott a színpadra, letolta a nadrágját majd lehajolt, így üzenve a hangmérnöknek hogy „bazdmeg öcsém!” amit a közönség hatalmas röhögéssel díjazott! Ezután a Hypocrisy már csak egy saját számot nyomott majd elkezdtek feldolgozásokat játszani, már sajnos nem emlékszem mindre de a Whisky in the Jar-al zártak és az Overkill is biztos lement. Shane még megjelent párszor a színpadon a répáját tekergetve (nem vicc!) – egyértelmű lett hogy már senki sem szomjas, az Overkill-t együtt énekelte a szintén „színjózan” Abbath-al. Gondolom így hangoltak a Motörhead aznapi headline bulijára ha egyáltalán odaértek.

Ez a felhőtlen, kamaszos lazaság akkoriban borzasztóan imponált nekem, főleg ha azt vesszük hogy akkoriban Magyarországon mennyire haptákban állt minden zene rajongó ha jött a kedvenc; nem csak a közönség kapott egy különleges koncertet de valószínűleg a Napalm aznap több rajongót szerzett mint bárki más.

Olcsó repjegy – Backstage, München 2006. November 2.

Legközelebb a müncheni Backstage-ben láttam a Napalmot – az azévi pesti buliról család miatt lemaradtam viszont a repjegyemet vissza Skóciába úgy sikerült szervezni hogy legyen pár napom Németországban és ebbe pont beleesett a koncert.

A helyszín az egyik legsterilebb klub amit valaha láttam; méretre tökéletes az Napalm Death-nek de a hangulata nagyon kommercionális, inkább turistacsalogató mint igazi koncerthelyszín. Ezenkívül ez volt az egyetlen buli ahonnan ki kellett mennem pár percre mert annyira brutális volt a stroboszkóp hogy egy  idő után képtelen voltam a színpad felé nézni – már az előbandák is ebben az esztelen villogásban játszottak.

Napalmék jól teljesítettek habár kissé túl sok dal hangzott el a Smear Campaign-ről ami, őszintén megvallom, nem nagy kedvencem. Nem tudom hogy emiatt-e de a német közönség se nagyon vette a lapot, alig volt mozgás. Viszont a ráadások előtt hátraküldtek egy roadie-t aminek az lett az eredménye hogy végre leállt a strobi – innentől kezdve megállás nélkül jöttek a klasszikusok, mind Jesse emlékére ajálnva. Az utolsó dal, Siege of Power, megmutatta hogy milyennek kellett volna lennie az egész estének és ismét vigyorogva távozhattam egy ND koncert után. Ez volt a leghosszabb buli amit valaha láttam tőlük, éppen másfél órás.

Ugráló Lócitromfa – The Lemon Tree, Aberdeen 2007. Augusztus 16.

Ez a koncert egy véletlen folyamán jött össze de egyáltalán nem bánom, talán a legjobb amit valaha láttam – max 2010 Glasgow versenyezhet vele!

Aberdeen egy közepes méretű város Skócia keleti partszakaszán ami elsősorban az olaj iparáról ismert. Arról talán igen, de hogy bulikról nem az 100%. Nagy ritkán van valami, egy évben kb. kétszer szóval az extrém zenék rajongó bázisa is apró de borzasztóan lelkes. A Napalm Death viszont úgy 5 évente feltéved oda és ez pont egy ilyen alkalom volt.

Elsősorban munkaügyi okból voltam a városban (egy papírt kellett aláíratnom a volt munkáltatóimnál) és őszintén szólva fingom sem volt arról hogy a csapat aznap este a Lemon Tree-ben fog játszani. A koncert kezdése előtt egy órával szúrtam ki a posztert egy kocsmában ahol épp egy volt kolegámmal iszogattam, nem hittem a szememnek. Felsétáltam a helyszínhez és megláttam a sort – akkor azt hiszem most le fogom késni a buszt vissza Edinburghba!

Egy tűrhető helyi előzenekar után az ND annyira jó koncertet nyomott hogy nem hittem a szememnek. A klub maga kb 200 fős (legkissebb hely ahol ND-t láttam) és a buli végén az izzadság folyt a falakon, kis vér a földön, sörbűz, hányás a sarokban és egy csupa mosoly zenekar. Underground menyország a javából de a legjobb számomra az volt hogy összeismerkedtem Yvonne-al aki akkoriban a skóciai ND bulik promótere volt, azt hiszem hogy most a Bloodstock csapatnál dolgozik. Kérdeztem tőle hogy a zenekar bánna-e egy kamerát legközelebb ha itt fent játszanak? Yvonne azt mondtan hogy ezzel semmi gond csak ne rontsam el mások számára a bulit. Mindenki nagyon barátságos volt én pedig maradtam még egy kicsit mert meg kellett keresnem a leesett állkapcsomat a padlón.

Elefántcsont Torony – Ivory Blacks, Glasgow 2010. Január 10.

Glasgow kétségtelenül a koncertek fellegvára Skóciában és joggal nevezhető London után a legjobb helynek ha bármilyen előadót akarunk látni az Egyesült Királyságban. A város méretéhez képest nyüzsögnek a jobbnál jobb helyszínek. Ezelőtt a buli előtt egyszer voltam az Ivory-ban amikor a Suffocation játszott ott a 2008-as turnéjukon és bevallom, láttam már jobbat de igazi gond nincs vele.

Yvonne szervezett egy rövid találkozót a zenekarral (egy közeli pizzériában ahol épp vacsoráztak) ahol a biztonság kedvéért még egyszer kérdeztem hogy nem-e gond a kamera. Shane kifejezetten kérte hogy filmezzek csak vigyázzak a cuccomra mert Skóciában elég keményen mennek a dolgok. Mondtam hogy persze, és hogy szívesen küldök egy DVD-t nekik később ha jól sikerül minden. Barney jót mosolygott a 1999-es MOM fotón amit alá is firkantott nekem.

Az Ivory Blacks tulajdonosa Kelvin egy nagyon rendes fickó de iszonyat komolyan veszi a közönség biztonságát úgyhogy a lehető legtávolabbi ponton állítatta fel velem a kamera állványt. Sajnos kábel problémák miatt nem tudtam a keverőre csatlakozni amiért a mai napig rugdosom magam.

A Napalm viszont szétszedte a helyet ezen az estén annak ellenére hogy elég fáradtak voltak. Kicsit sok volt a szünet a dalok között és Barney sokat magyarázott de ezt leszámítva fenomenális hangulatban agyalta egymást a jónép. A videó az akkori technikámhoz képest jól sikerült habár elkövettem azt a hibát hogy megpróbáltam Barney-t követni, a karom majd leszakadt a végére! Az eredmény idén (2020) került fel a YouTube-ra először teljes egészében egy kis remaster után.

Alvilági Kapcsolatok – Underworld, London 2011. December 16.

Erre a bulira épphogy csak bejutottam. 2010 nyarátó l2011 decemberig az időm jó részét Londonban töltöttem és a szervezés úgy alakult hogy 15.-én már mentem volna vissza végleg Skóciába. A terv eltolódott pár nappal és ez a koncert már teltházas volt addigra de azért gondoltam megpróbálok bejutni. Hosszas kolbászolás után megtaláltam az egyetlen srácot akinek volt egy felesleges jegye árában koncert kezdés előtt kb. 5 perccel és nagy nehezen bejutottam a klubba. (Itt nem próbálkoztam a kamerával mert a cucc márt fent volt északon.) Az Underworld szerintem a legjobb helyszín Londonban; mind a mérete, a hangzás és a stáb abszolút világszínvonalú.

A koncert nagyon jó volt de a zsúfoltság miatt inkább izzadás ment mint mozgás. Valahogy Napalmék is érezték ezt és a ráadást szinte teljesen egybehúzták a főműsorral, így az egész buli villámgyorsan ment le (vagy csak nekem tűnt úgy). Nem a legemlékezetesebb koncertjük de egyértelműen nem is a legrosszabb.

Múltidéző – Club 202, Budapest 2012. Március 26.

Csigaúr már írt egy hosszabbat erről az estéről amihez nem is igazán lehet mást hozzátenni. Nekem pont Magyarországon akadt dolgom és az ND buli kapóra jött hogy egy pár régi cimborámmal találkozzak. A régi Wigwamba is érdekes volt visszatérni még egyszer, mint kiderült utoljára.

A koncertet statikusan filmeztem – Yvonne-on keresztül megintcsak volt zenekari engedélyem de a Club 202 stáb nem tudott semmiről úgyhogy csak sunyiban ment az oldalsó emelvényről. A hanggal sokat kellet utólag foglalkozni de én elégedett vagyok az eredménnyel.

Machete Party – Bannermans, Edinburgh 2015. Augusztus 12.

Az ál-mexikói szupercsapat Brujeria egyik oszlopos tagja Shane ahol mint gitáros/vokalista kamatoztatja a tudást ha a Napalm mellett tud rá időt szakítani. Ez a buli jó nagy meglepetés volt 2015-ben amikor Edinburgh-ban senki sem vállalt be egy ilyen koncertet; ellentétben Glasgow-al, a skót fővárosban nem hemzsegnek a klubok... sőt, még aréna sincs! A Bannermans is inkább egy rock kocsma de a maga kis 130 fős befogadó terével nem bonyolít le nagy forgalmat.

A helyszín csak azért kapta meg a bulit mert a hozzá kapcsolódó lakásban el tudnak ingyen szállásolni 12-13 embert egyszerre ami egy ennyire drága városban mint Edinburgh elképesztően ritka, ha nem teljesen egyedi. A Brujeria pedig jött, látott és győzött. Shane-nek adtam egy blu-ray lemezt a Club 202-es buliról amit meg is köszönt de mondta hogy nincs lejátszója, csak „a Napalm házban van ha minden igaz”. Szóval amit nem tudtam az az hogy a zenekar vett valamikor egy házat Birmingham-ben amit kifejezetten úgy alakítottak át mint bérelhető szállást turnézó/stúdiózó zenekarok számára – hallottam azóta olyanról is hogy egy kis turnézó csapat ingyen kapta meg. A Bannermans nagyon tetszett neki, azt mondta hogy „otthon és Japánban is jó lenne több ilyen hely”. Ugyanis az asszony oda valósi.

A filmezésre az engedélyt közvetlenul Shane-tol kaptam, és még jó hogy őt kérdeztem meg mert a Jeff Walker „bully” csapat biztosan megpróbált volna lekapcsolni. Az egyik előzenekar, a Party Cannon ki lett kidobva a Bannermans lakásból mert Jeff szerint „elkúrják a mexikói hangulatot azzal hogy nem spanyolul beszélnek” ami az egyik legnagyobb baromság amit valaha hallottam, főleg ha azt vesszük hogy az egyik spanyol cimborám hogy kiröhögte Jeff-et a liverpooli akcentusa miatt.

A koncert szuper volt habár a színpad kicsinek bizonyult a zenekar számára. Folyt a tequila bőven! A videó kiválóan sikerült hanggal együtt de számomra az igazi királyság a Shane-nel való lógás volt.

Tetemekkel nem viccelünk– Barrowland Ballroom, Glasgow 2015. Október 24.

A 2015-os Deathcrusher tour volt a következő alkalom amikor a Napalmot ismét élőben szagoltam a Carcass, a Voivod és az Obituary társaságában. A Barrowland Ballroom a legöregebb helyszín Glasgow-ban és ez valahol meg is látszik rajta – eredetileg bálteremnek épült ahol teljes tánczenekarok játszanak vagyis a színpad és a terem is hosszúkás. Ennek ellenére nívós hely ahol minden nagyobb zenekar kötelezően megfordult már pl. Bowie, Metallica, U2 stb. Ezzel még nem is lett volna nagy baj, de a Carcass-al volt elég.

A szervező, Mark aki akkor már évek óta jó cimborám volt, adott egy kamera pass-t hogy nyugodtan filmezzek amit akarok. Pár email és egy kis nyomozás után kiderült hogy a Carcass bulival gond lesz (már a Brujeria buli előtt megvolt az info) úgyhogy valószínűleg nem fogok tudni a nagyobbik kamerával dolgozni de ezen még lehet segíteni egy rögzitett állvánnyal. Ez viszont sajnos tönkretette az idáig egyetlen ND fesztivál felvételemet; nem tudtam hozzáférni a kamerához a start gombot leszámítva és amikor az ND kezdett, a fókusz elugrott. Kár érte mert ez a koncert bizonyította hogy a Napalm egy ekkora, hatalmas színpadon is kiválóan funkcionál habár Barney szerintem ezért az eredményért ledolgozott legalább 5 vegetáriánus fánkot! Plusz a másik 3 videó jól sikerült, annyira hogy a csatornám még egy strike-ot is kapott a Carcass felvétel miatt :D Végtelenül energikus buli, ez volt a turné második estéje vagyis a zenekar még kevésbé volt fáradt.

A hangot teljes egészében feltöltöttem anno, az atmoszféra miatt érdemes próbálkozni vele.

Szupercsapat– Bannermans, Edinburgh 2016. Január 13.

A Brujeria turné skót állomása után Shane kérésére a szerveződő Venomous Concept turné egy extra stoppal gyarapodott – a Bannermans tényleg nagyon tetszett neki úgyhogy a VC Edinburghban kezdett. Amit nem tudott senki az az hogy milyen felállásban fognak majd jönni – egészen újévig, amikor is egy fotó ugrott fel a FaceBookon amin az összes legendás tag szerepelt a próbateremben - Lilker, Barker és Kevin Sharp! Ennek ellenére egy kb. 60-70 fős közönség fogadta a csapatot ami azóta el is vette Shane-ék kedvét a skót fővárostól.

Shane egy Brujeria blu-rayt kapott tőlem aminek kifejezetten örült de aznap nem sokat beszélgettünk. Viszont Kevin nagyon dumás kedvében volt és elsztorizgatott az Exploited basszusosával, Irish Rob-al aki a rezidens hangmérnök a Bannermans-ban – ezt tényleg érdekes volt hallgatni. Szinte minden sztori úgy kezdődött hogy „épp vezetés közben gyújtottam meg a hasist amikor jön ez a rendőr és azt mondja hogy” vagy „állok a színpadon amikor egyszercsak repül felém az üveg”! A koncert olyan igazi bemelegítős-kipróbálós bulira sikeredett de a jelenlévők nem bánták mert ennyi legendás figura ritkán teszi tiszteletét egy színpadon Skóciában. Plusz nagyon szép statikus felvétel készült.

Nem fáradunk– Classic Grand, Glasgow 2017. Május 17.

Amikor már arra gondolna az ember hogy már nincs semmi új a nap alatt akkor jön ez a turné hogy az ellenkezőjét bizonyítsa – a Napalm plusz a két legjobb oldalhajtás egy olyan zenekarral amiről már sokat hallottam de még nem kaptam sose lencsevégre. ND, Brujeria, Power Trip és Lock-Up, az év bulija az biztos! A Power Trip nem rossz csapat de nem igazán fogott meg sem lemezen sem élőben, viszont a többi kifogástalan volt. Welcome to the Shane Show!

A szervező (Mark aki a 2015-ost is elhozta) ismét adott egy pass-t de igazából itt a helyszínnel volt a gond. A Classic nagyon jó hely, 40-es évek végén épült mozi terem de úgy lett átalakítva hogy 600 fő simán befér, plusz egy kis VIP erkély. Tökéletes helyszín a turnénak de megvan a saját rezidens média csapatuk és csak akkor lehet filmezgetni ha ők nem akarnak.

Nekem mázlim volt habár kapunyitás előtt 10 perccel derült ki hogy egyáltalán be tudom-e vinni a cuccot. Beszereléskor szinte menetrendszeruen összefutottam Shane-el aki a szokásos barátságos stílusában jött kicsit dumálni. Kérdeztem hogy hogy bírja a 3 bulit esténként, azt mondta hogy azért az utolsó szet után már tud egy jót aludni! Kevin Sharp is ott volt de eléggé szét volt csapva – kicsit panaszkodott hogy „ma este én vagyok a merch bitch” de azért vigyorgott, kicsit eszelős a fickó. Mindenki kapott egy VC lemezt a Bannermans buliról aminek mindenki örült, főleg Kevin.

A Lock Up jól teljesített de a közönség valahogy nem vette a lapot. Kicsit meg is volt a zenekar illetődve de a buli összesen fél órás volt úgyhogy nem nagy gond. Én aznap este az ő pólójukat szereztem be. A Power Trip-et csak statikusan filmeztem, elment. Viszont a Brujeria és az ND hatalmasat zúzott és habár a végére látszott kicsit a fáradtság, egyik csapat sem okozott csalódást. Én ezt a hárombulis dolgot tuti hogy nem vállalnám be ilyen intenzitás mellett, főleg ezért is jár a tisztelet!

Azóta, síri csend. Egy évvel később írtam egy esszét az egyetemi kurzusomra (televízió) ahol a Napalm Death tévés megnyílvánulásait elemeztem ki azzal a céllal hogy a BBC3, 4 és 5 csatornáknak egy új terület megnyitását javasoljam (talán el is olvasták, nem tudom). Gyarapodott a család és az idei turné glasgow-i megállóját kénytelen voltam kihagyni de remélhetőleg a történet itt nem ér véget. Egy valami biztos: amikor csak lehet el kell menni megnézni a Napalm Death-et még akkor is ha nem annyira extrém a zenei izlés mert a jelenlegi underground dömping ellenére ennél jobban és hitelesebben senki sem prezentálja a grindcore-t élőben.

Megjegyzés:

Ha esetleg neked is van olyan dolog a zenekarral kapcsolatban, amit szívesen megosztanál, dobj egy üzenetet! A lényege a blognak, hogy összegyűjtsünk mindent! :)