Amíg készítem az anyagot a következő visszaemlékezős cikkre vagyis inkább cikkekre, addig gondoltam elmesélem, hogy 2014 volt az az év, amikor háromszor láttam a zenekart. Három különböző ország  egy-egy városában. Tudom, hogy ez kutyát-macskát nem érdekel, de szerettem nagyon. Na, meg Dénes vendégcikke is meghozta a kedvem. Jó érzés nosztalgiázni. 

Február 25. Budapest, Barba Negra Music Club

Szóval hat évvel ezelőtt,  egy februári napon felpattantam a villamosra és elutaztam egészen a budapesti Barba Negra Music Clubig. Na, de ez egy külön cikk lesz!

(A pozsonyi Randal Clubban; én, Momóka, Barney és Kecka)

Június 8. Pozsony,Szlovákia- Randal Club

Hogy is kezdtem fentebb? Ja, megvan. Szóval június nyolcadik napján kocsiba pattantunk és meg se álltunk a szlovákiai Pozsonyig. Vagyis csak majdnem, mert az eredetileg tervezett utazási időt megtoltuk plusz egy órával. Tudod, minőség ellenőrt játszottunk az autópálya melletti benzinkutak és pihenőhelyek illemhelyiségének felderítésének közben.

Ezelőtt soha nem jártam Pozsonyban, pedig eléggé bejött a Randal Club. Furcsa, de azóta nem is voltam arrafelé. Nem is értem miért. Fasza kis terasz van a hely mellett, kilehetett ülni a sörökkel és a decinek mért helyi pálinkával. Bevallom, nem mertem megkóstolni….

Alig voltunk még páran a helyen, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy besétál Barney és olyan tapsvihar és füttykoncert alakult ki, hogy még ő is meglepődött. Na, nem mindenhol fogadják így az embert! El is mosolyodott főhősünk.  A koncert mondhatni szokásos volt, iszonyatosan szólt a cucc! Ami azért elég jól esett, a februári Barba Negras koncert után. De erről majd egy másik cikkben.  Egy apró jelent azért a mai napig megvan, én éreztem magam kellemetlenül az úriember helyett. Mondjuk hazafelé már jókat röhögtünk rajta a kocsiban. Képzeld el, hogy megy a koncert. Pörög /zúz mindenki. Egyszer csak megjelenik egy ember a színpadon. Ezzel nincs is baj, főleg , ha beugrik szörfölni. Na, ő nem ugrott. Elővette a telefonját (hangsúlyozom, ment a koncert) és egy szelfit akart lőni Shane Embury-vel, de úgy, hogy közben átkarolta . :D

Oké, nem illik meg parasztság, de csinálja. De NEM csinálta! Valamit elbaszott valószínűleg, szerencsétlenkedett,  és még a telefonját is elejtette :D

Hát a kurva életbe, ekkora egy faszt. :D

A koncert ráadás dalainál pedig akkora zúzda alakult ki, hogy én azt hittem mindenki meghal a küzdőtéren. Nem hazafelé menet, nem évekkel később,hanem akkor és ott! Szerencsére túlélte mindenki….

Mielőtt még elindultunk haza, dedikáltattuk a jegyeket, elkaptuk egy fotóra Barney-t is, aztán kocsiba be és Budapestig meg se álltuk. Legalábbis azt hiszem. Na jó, maximum kétszer csak……

Augusztus 1. München, Németország –Free and Easy Festival

Na, ez volt az egyik olyan buli, amire majd tök szívesen fogok visszaemlékezni! Közel 10 órás út a Budapest-München távolság, valamilyen utazási iroda által szervezett kisbusszal. Már nem emlékszem , hogy melyik céggel utaztam, de azt tudom, hogy konkrétan fél percet se mertem aludni az út alatt. Se enni, se inni. Mi van, ha elalszom és már nem állunk meg? Mi van, ha rám jön a pisilés és szintén nem állunk meg? Ah, faszom. Jobb a békesség! Persze, azért  baszott az ideg, hogy mi van, ha nem lesz ott az illető, akihez mentem, a megbeszélt helyen? Hát mi a faszt csinálok egyedül Münchenben, nulla alvással? Az is hozzátartozik, hogy itt se jártam még előtte…..  Szerintem fogytam az idegtől vagy 10 kg-ot odafelé…. De egyszer csak elérkezett a hajnal 4 óra és lám, ott állok a megbeszélt helyen! Persze az emberem sehol… :D

Totál stressz! Szerencsére küldött egy sms-t , hogy késik, de hoz sört! Oh, akkor nincs baj. Nem is volt, mert a welcome sör után, konkrétan három napig csak sörön éltünk…. De ez egy másik sztori. A Free and Easy Fesztivál, nevéből is adódóan ingyenes buli, de ha biztosra akarsz menni, akkor hét euróért tudsz venni támogatói jegyet, amivel biztosan bejutsz a helyre,ami a Backstage nevet viseli. Koncert előtt még meglátogattuk a Per Capita zenekar próbatermét, majd innen mentünk tovább. 

Kurva jó érzés volt egyébként ott lenni, csomó magyar él kint és Budapestről is érkeztek páran ( és külön utaztunk baszod... ) , ment a bandázás ezerrel. Volt egy török forma is a helyen, akit Hasannak hívnak és ő a helyi sárkányfű árus... Na, itt nagyon röhögtem. A Backstage egyébként több teremből áll, akárcsak mondjuk itthon a Dürer Kert. A Napalm Death nem tudott újat mutatni, hiszen ebben az évben nekem már ez volt a harmadik koncert, amit láttam tőlük. De totál jól éreztem magam. Az elején még középtájt, majd a későbbiekben az elfogyasztott sörmennyiségnek is köszönhetően már a darálóban álltam/ugráltam. Érdekes módon itt nem lőttem velük közös képet, a mai napig nem értem, hogy miért.... Nem is lényeges, szerencsére sok fotóm van már velük. A koncert után tovább folytatódott a bandázás és a végén az elhajlás....

Budapestre menet szerencsém volt, hiszen nem ült mellém senki a buszon , így totál kényelemben zötykölődtem órákon át. Ja, sikerült aludni is! 

Szerettem a 2014-es évet! Nagyon! 

 A borítóképet innen loptam.