Huszonnyolc évvel ezelőtt, egy forró júniusi napon megtörtént a csoda. Az a csoda, aminek rég a történelemkönyvekben kellene szerepelnie, ugyanis első alkalommal lépte át az ország határait a Napalm Death és pusztította el Budapestet. Vagy legalábbis letarolta a Petőfi Csarnok szabadtéri színpadát.
Ez az a koncert, amit soha nem fog elfelejteni, aki ott volt. A sérülésektől sem mentes éjszaka, ahol nem számított, hogy betört orral kell tovább mozognod. Mert volt ilyen. A 25 éves évforduló alkalmából készítettem anno egy három részes cikksorozatot a Rockstation Magazin oldalára, ahol olyan élménybeszámolókat kaptam, hogy némelyiket könnyes szemmel olvastam. Ezekből csemegézzünk egy kicsit;
„Szerintem a legdurvább nagykoncert volt a 90-es évek kezdetén. Teltházas Pecsa szabadtér, a Pecsa előtti fák fullon emberekkel. Brutális sérülések a küzdőtér miatt, durva volt. Amikor a Napalm elkezdte, semmi mást nem láttál. csak farmermellényeket és bakancsokat a levegőben. Nagy pörgés volt. Barney-t is orrba rúgták. Ami még megvan, hogy csókolgatták a cipőjét, miközben ment a koncert. De ezt nem lehet leírni, tényleg nem. Geci nagy mozgás volt és fullra tömött Pecsa Szabadtér.” Farkas „Bakelit” Attila
Korabeli újságcikkek
Azért ez kurva erős csomag volt, hiszen a Napalm Death mellett itt volt a Dismember és az Obituary is. A debreceni Headcrusher Magazin egyik szerkesztője , Kun Attila például így emlékszik vissza:
"A DISMEMBER kezdett az tuti. Az énekes Matti Kärki a koncertjük végén lejött az első sorba és lepacsizott mindenkivel, többek között velem is. Be voltunk gerjedve egyből! Innen már viszont halványulnak az emlékek. Úgy emlékszem utánuk a Barney-ék következtek. Ment a zúzás/pogó a NAPALM DEATH-re ezerrel. Volt pár betört fejű ember… Még az a pillanat van meg, hogy Barney mutatja a fotós árokban álló security-snek, hogy ne üssék meg azt, aki átugrik a korláton! Az OBITUARY-ból John Tardy hatalmas hajkoronájára és Trevor Peres karikás zombi szemeire emlékszem, ő a színpad bal szélén állt, mi meg előtte. Hatalmas élmény volt ez akkor és az is a mai napig számomra. Gyakorlatilag ez volt az első komolyabb death metal koncert, amin mi akkor részt vettünk. A bulit követően a hajnalban induló „postavonattal” csúsztunk haza Debrecenbe. Én ezt követően kezdtem el feljárkálni a fővárosba egy-egy buli kedvéért, a PeCsán kívül pl. a Fekete Yukba vagy a Viking klubba. A mai napig hallgatom és gyűjtöm is a durvább/extrémebb zenéket."
Ez egyébként már totál ritka, de néha megesik:
"Mindhárom zenekar tagjai - amikor nem léptek fel a színpadon - kint mászkáltak a közönség között és dedikáltak, beszélgettek és nézték a másik fellépését." Eleveníti fel a történteket Brázda „KisApa” Zoltán, a HammerWorld egyik munkatársa, majd folytatja:
"A Dismember kása volt szarul szólt, a Napalm Death és az Obituary viszont letépte a fejem. Barney félmeztelenül és ASTON VILLA kék gatyában tolta. Szerintem tele volt a Pecsa szabadtér, de ezt majd esetleg Manitou megerősíti. Életem első Stage Divingja jól sikerült csak kicsit nehéz volt, mert a Pecsa szabadtere a színpad előtt lejtett a közönség felé tehát nekifutásból nem lehetett ugrani, mert ott volt a korlát, bemásztál aztán visszaálltál a korlátra és ugrás a tömegre.
Sikerült aláírást szereznem: Matti Karki énekestől, Richard Cabeza bőgőstől, Robert Senneback gitárostól (Dismember), Jesse Pintadotól és Shane Embury-től ( Napalm Death) valamint Frank Watkinstól és Allen Westtől (Obituary). Viszont így, hogy sajnos már nem él sem Jesse, sem Frank azért ez már kuriózum. A póló amint az aláírások vannak, azóta sem volt kimosva. :) "
KisApa 92-es pólója
Három évvel ezelőtt , amikor készítettem ezt az évfordulós cikket, akkor sikerült megszereznem Somogyi „Manitou”Péter email címét is, akit fel is kerestem még aznap. Szerencsére nagyon örült a megkeresésnek és vállalta is, hogy mesél erről a történelmi jelentőségű koncertről.
"Akkortájt még sokkal áttekinthetőbb volt a metál tagolódása, faltunk mindent, ami kellően kemény és gyors volt. Jött a Napalm Death és a Scum, leesett állal hallgattuk. Egyre keményebb, egyre gyorsabb, egyre progresszívebb.... ennyi volt a zenei filozófia, a Napalm Death pedig abszolút beleillett ebbe a sorba."
Saját Utopia Banished gyűjtemény, közte az eredeti 92-es szórólappal
Aztán jött az a bizonyos ötlet:
"Egy hideg januári napon a Pecsában ücsörögtünk, és épp azon kattogtunk, hogy milyen bulit is kéne szervezni. Ekkor eszembe jutott Tomas, és felhívtam telefonon. Felvette a telefont, majd a kölcsönös üdvözlés után rögtön rákérdezett, hogy nem-e akarunk egy Napalm Death-Obituary-Dismember koncertet szervezni Budapesten. Lefagytam, felállt a szőr a kezemen, és üvöltve közöltem a nagy hírt a többiekkel. A neheze csak ezután következett, meg kellett győznöm a Pecsa akkori vezérkarát, hogy ez a koncert nagyot fog szólni. Aztán megjött faxon a plakátterv, "Campaign for the musical destruction", na, még ezt is ki kellett valahogy magyaráznom, de végül összeállt minden."
Gondoltad volna, hogy ekkora visszhangja lesz évekkel később ennek a rendezvénynek?
"Sosem gondolkoztam ilyesmin. Amikor két éve Jakab Viktorék megkerestek az UTG könyv megírásának ötletével, bár nagyon tetszett az ötlet, kíváncsi is voltam, hogy ez vajon hány embert fog érdekelni. Idén áprilisban megjelent a könyv (2017. a szerk.), és időutazásszerű találkozásokon vagyunk túl. Az a dolog, ami késő kölyökkorunkban összeláncolt minket, még mindig működik. Az akkori Napalm Death-Obituary-Dismember koncert ugyanez a történet. Azt gondolom, hogy ezekkel az írásokkal emlékeket állítunk annak a zseniális korszaknak."
Nem maradt más hátra, mint a Napalm Death / Obituary / Dismember hármas koncertképei, Ammer Péter magángyűjteményéből. Innen is köszönjük, hogy kölcsönadta a képeket digitalizálásra!
Az eredeti cikkeket itt tudod elolvasni:
