Size (bonc)mester vendégcikke a Harmony Corruption lemezről. Olvassátok szeretettel! 

A Napalm Death harmadik korongja a mai napig is vita tárgya a csapat rajongói között. Az 1990 - ben megjelent album nem okozott nagy ujjongást a grindcoremánypárti szavazók körében, sőt, a legfanatikusabb zajfogyasztók egyenesen szégyenteljes árulással vádolták meg a bandát, főként a főnök Mick Harris dobost. Viszont az abban az időben aranykorát élni kezdő death metal stílus hívei azonnal a keblükre ölelték napalmhalál követeit, köztük én is, hisz már az első hallgatás után "mélytorokra" vettem a csapatot.

Az 1989 augusztusában megjelent Mentally Murdered EP után, amelybe már beleszemtelenkedett néhol a death metal, a formáció átrendeződött. Lee Dorian vokálos elszegődött katedrálist építeni, Bill Steer pedig az akkor már működő szónikus döggyárban lett főállású szakmunkás. A helyükre hárman is érkeztek: Mitch Harris gityós (RIGHTEOUS PIGS), Jesse Pintado gityós (TERRORIZER) és Barney Greenway (BENEDICTION) vokálos, aki már korábban fel-fel bukkant a Napalm háza táján, mint roadie. Az új felállású csapat kapásból át is ugrott egy koncertre a New York-i C.B.G.B. klubba, ahol lenyűgözték a közönséget és a szakmát is egyaránt. Ezek után nem is volt kérdéses, hogy a harmadik albumukat, a legendás Morrisound stúdióban fogják felvenni, az akkor már komoly hírnévvel rendelkező Scott Burns irányítása mellett. Bár ez esetben az "irányítás" szó, nem a megfelelőbb meghatározás, ugyanis ha hihetünk a pletykáknak, Mick és Scott nem voltak mindig egy hullámhosszon. HEHE!! De aztán a lemez csak megszületett, s 1990 július elsején piacra is dobták, hogy aztán se perc alatt meghülyítse a világot.

A 10 szerzeményt (a bónuszolt 11-et) tartalmazó korong az első perctől az utolsóig egy tökéletes alkotás. Jesse és Mitch riffjei, témái brutális bájossággal közelednek a hallgató felé, aki bármennyire is szeretne, képtelen ellenállni a különböző végtagjai tornáztatásának. Még én is néha azon kapom magam, hogy járnak a kezeim és a lábaim egyfolytában mikor itt dübörög a szobában az album, pedig már 30 éve hallgatom rendszeresen ezt az átkozott mesterművet.  Itt már se híre, se hamva nem volt a csapatra eddig oly jellemző rövid, a fülcsatornákat véresre karmoló blastbeatlepsziás rohamoknak. A legrövidebb szerzemény is van olyan pofátlan, hogy képes 2 perc főlé merészkedni, igaz, hogy csak 1 másodperccel. S még olyan arcátlan nóta is akad, amelyik átlépi az 5 perc hosszúságot. Ez kérem már PUCCS!! Hehehe!! Azért Mick, csak hogy szó ne érje a ház elejét, minden dalban beveti a jó öreg blastbeat tempót is, evvel is csökkentve jó néhány sebességfüggő rajongó grindulatát. Ha egy valamit bátran kijelenthetünk, az az, hogy minden nóta a változatosság trükkjét alkalmazva tudott csapdába csalni minél több rajongót. A lassú őrlések, az agykalapácsként funkcionáló tuka-tukák, az aljasságra sarkalló csűrdöngölések, a gyors halmazállapotú gyilkolások és a már említett blastbeat sokkolások együttes hatásának köszönhető az, hogy a Harmony Corruption kimeríti a Scumulatív garázdaság bűntettét. Egyetlen apró, de pár sör hatásával enyhíthető szívfájdalmam van csak csupán, ez pedig az, hogy Shane Embury basszusgitárja nem nagyon tolakodik előre, de ez a két gitár erőszakosságának is köszönhető. Itt jegyzem meg, hogy az album hangzásával a csapat tagjai sem voltak elégedettek, s ennek hangot is adtak néhány későbbi interjúban. Nekem személy szerint semmi problémám nincs vele, ha radikalizálom a volume gombot ütközésig, akkor úgy megdörren a lemez, hogy játszi könnyedséggel tépné le a kendőt a veresegyházi asszonykórus minden tagjának fejéről és elrepítené a Dunáig, ahol grindpeace aktivisták is csak a maradványaikat tudnák összegyűjteni. 

Barney Greenway-ről még nem sok szót ejtettem, de hát őt már mindenki jól ismeri kerek e világon.

Itt is a jellegzetes hörgős-bömbölős hangorkánnal tolmácsolja a szövegeket, amelyek tematikája az első két albumét követi. Politika, társadalomkritika, szociális problémák, stb.!!! Az Unfit Earth című nótában két vendég is megrecsegteti a hangszálait. A stúdiózás alatt Mitchék sokat bratyiztak Glen Bentonnal (DEICIDE) és John Tardyval (OBITUARY), ezért meghívták őket egy kis vendégvérhányásra. Úgy érzem mindent elmondtam, amit akartam a lemezzel kapcsolatban, ezért nem is ragozom tovább. A lényeg, hogy a Harmony Corruption a NAPALM DEATH egyik legjobb alkotása. Egy masszív death metal erődítmény, amelynek a kapuja azért nyitva áll más stílusok rajongói előtt is, legyen az punk, thrasher, grindcore fan, vagy mit tudom én. Ha szereted a zúzást, akkor simán bekajálod, mint Grindisz Kán a cojvánnal töltött lóhomlokot, bócgombóc körettel!