1996.Túl vagyunk Kurt Cobain halálán, az Iron Maiden élén Blaze Bayley énekel, Judas Priest is Rob Halford nélkül működik, megjelenik a modernebb hangzású Roots a Sepulturától, Korn is kezd befutni, a Metallica kifestve okoz csalódást közönségének… egyedül a Pantera emeli ezekben az időkben magasra a metal zászlaját tán, miközben Magyarországon a Bokros-csomag volt aktuális.
Állítólag döglődött a metal, több kiadó befuccsól, vagy éppen fordít hátat a stílusnak… és a Napalm Death is keresi a helyét…
Megérkeztünk 1996-ba, kijött a Diatribes, ami rögtön a legslágeresebb dallal indul, amit valaha írt a zenekar a Greed Killing képében. Inkább nevezhető egy keményebb kötésű industrial tételnek samplerek nélkül, mint death metalnak, grindcore-nak pedig nyoma sincs. A dal azóta a koncertrepertoár szerves része lett, ellentétben a többi nótával, amiket egész egyszerűen csak a megjelenést követő turnékon vettek elő a srácok. Magyar bandák közül a Monastery játszotta előszeretettel koncerteken a 2000 évek közepén címadót, közönség felizgatása céljából. A lemezen szép sorjában jönnek a letisztult tételek, letisztult hangzással, ezzel a Napalm Death is megérkezett a ’90-es évekbe. A Greed Killing stílusát folytatva industrial irányból van megközelítve zeneileg a death metal, elvétve egy-egy grindcore elemmel… utóbbi mondjuk abszolút háttérbe van szorítva a zenekar ezen időszakában. Cold Forgiveness tételben Barnabásunk hörgését natúr szövegelés is váltja, bár nem ment át B-real-ba, de mindenképpen színesítette az összképet, s talán erre az időszakra tanult meg egyensúlyt teremteni énekhangilag (ez lehet hogy fa**ság). Rettentő gyors dalokat nem találunk, de unalmasnak semmiképpen sem mondható az anyag.
Colin Richardson produceri szaktekintély a 90-es években igencsak csúcson volt, ha a klasszikus lemezeket nézzük. Ez már a második sorlemez volt a brigádnál, ahol bábáskodott, de a Napalm mellett olyan alap érettségi tételeknél is megtalálhatjuk a nevét, mint a Carcass – Heartwork, Machine Head – Burn My Eyes/The More Things Change vagy a Fear Factory – Demanufacture. Hangzásilag utóbbi három lemez sound-ja érezteti hatását a Diatribes-nál. A cső grindcoreosok/death metalosok szemében abszolút kilógó gyöngyszem az album, a soron következő Inside the Torn Aparttal együtt, ahol ismételten az industrial hatás marad előtérben…
A lemez utóéletét mutatja, hogy a címadó dalon kívül a koncerteken nem kerül elő más nóta manapság, illetve a közönség részéről sem érkezik erre vonatkozóan igény… a zenekar végül a Words from the Exit Wound anyaggal kezdett visszatérni a grindcore útjára, amit az Throes of Joy... albumig taposott is előszeretettel.
