20 éve jött ki az Reinventing The Steel a Panterától, de ez most minket nem érdekel… ezt csak azért írom bele, mert a hazai Extreme Deformity – Internal újrakiadása mellett hever a cd, és adódik a kérdés melyik lemez kinek, mennyire is számít kultikusnak, klasszikusnak…
A hazai death metal fanoknak az 1993-ban kiadott Extreme Deformity mindenképpen alapmű lehet, ennek újrakiadásának apropójaként gondoltuk azt, hogy megemlékezünk a lemezről az oldalon, továbbá az egyedülálló vinyl lemezről - és mellé kiadott csomagról - ejtünk néhány szót, amit a hazai Neverheard Distro adott ki nemrégiben.
2011-ben már kapott a lemez egy újrakiadást, igaz ,,csak” cd/kazi formájában (vinyl nélkül), pulcsi/pólóval megtámogatva. Sokan nem is tudtak akkori az újrakiadásról, engem konkrétan Esztergomban szólított le egy családjával sétálgató apuka a friss ED pulóveremet látva. Meglepődötten, habogva érdeklődött, hogy mi az ördög ez a pulcsi. Összeállt a zenekar? Mint elmondta rajtuk nőtt fel anno, járt koncertekre, a kocsiban ’93-as kiadás kazija szokott szólni. Természetesen az asszony a gyerekekkel néztek egy nagyot, hogy apuka megőrült, hogy leszólítgat egy ismeretlen tagot az utcán… aztán hasonló eset volt a munkahelyemen is. Szerintem egy páran belefutottunk hasonló sztoriba. Talán innen is látszik mi is volt az Extreme Deformity.
No, de itt van a friss ropogós kiadvány, aminek a hanganyaga – magába foglalva a lemezt, bónusz nótát, a ’92-es demót – immár vinylen is lepörgethető, egy máig kiadatlan koncertfelvétellel a Cathedral nótával megspékelve. A stúdiós felvételek már 2009-ben kaptak egy remastert,míg utóbbi tétel nemrég esett át ezen (meglepően jól szól). A cucc két fekete korong formájában látott napvilágot, talán megnyugtatva azokat – köztük engem is - akik agyvérzést kapnak az agyon csicsázott lemezektől, esetlegesen rontva a hang minőségén… a borító és a booklet kivitelezése új formát öltött, ami legtöbb újrakiadásnál visszafelé szokott elsülni, eltérve az eredeti anyag, eredeti külsejétől. Bár itt is új külsőt kapott a kiadvány, de véleményem szerint a halvány ’93-as képanyag 2020-ban nem biztos, hogy jól mutatott volna a vinylen… tehát ez esetben ez mindenképpen jó húzás volt a Neverheard Distro-tól a ráncfelvarrás.
Aztán, hogy ne legyen egyszerű az életünk, kaptunk egy retrospektív 48 oldalas fanzine-t, ami teljes egészében tartalmazza az Extreme Deformity életútját újságcikkekkel, interjúkkal, rengeteg korai képpel kiegészítve egészen a feloszlásig, a Strong Deformity megalakulásáig, plusz egy nemrégiben készült visszatekintő beszélgetést a srácokkal. Ilyen összefoglaló cikksorozat nagyobb utat bejárt zenekaroknál is ritka számba megy, ráadásul azoknál az eladhatóság érdekében némi hantázás is felfedezhető olykor. Ebben is egyedülálló ez a pakk.
A bizonyos i betűre a pontot a jubileumi bélyeg adja, amivel az Extreme Deformity lett az első hazai zenekar, amelynek bélyege készült (megelőzve fél évvel az Omega együttest). Valószínűleg nem ezzel fogja az ember a Fürge Ujjak sudoku rejtvény-megfejtését visszaküldeni a lapnak– bár megtehetné, – de a lemez mellett a vitrinben jobban mutat. Természetesen van itt felvarró, póló és pulcsi is, na meg egy iszonyat limitált vinyl szatyorka is.
Mit hoz a jövő? Mit lehet még kihozni ebből a zenekarból a feloszlása után 25 évvel? Én személy szerint egy egyszeri koncertnek kurvára örülnék, egyetlen, megismételhetetlen hangversenynek, illetve egy DVD-nek. Bár a tagok igencsak szétszéledtek stílusilag , elég ha csak a Strong Deformity - Magic Syrup óta tartó elektro metáljára vagy a basszer Tóth Csaba hip hop Frigid Air Family formációjára gondolni, de talán kívánhatna az ember még egy utolsó bulit…
Amíg ez nem következik be, addig is támogassátok a hazai underground-ot, nézzetek szét Neverheard Distro-nál ilyen remek kiadvány kiadása után pláne… meg a Csigát is támogassátok, hogy legyen pénze pelenkára és sörre! //Cs. atya//
