Vasárnap van, tavasz van (eme sorok még április 11.-én íródtak. ) Napok óta az jár a fejemben, meg kéne lesni miként bontják Budapest – tán mondhatjuk ezt - első számú underground szórakozóhelyének tavalyi évig otthont adó épületeit. Igen, a Dürer Kertről van szó, akik ígérik lesz folytatás máshol, lehet is őket támogatni ebben, ha már állami támogatásból kimaradtak.

Kissé ugyanaz az érzés fogott el, mint szülővárosomban, Esztergomban egykori  Zöldház bontásakor, eszembe jutottak a sztorik, hatalmas nagy koncertek, hajnalig tartó tivornyák, kit és hogyan ismertem meg és még sorolhatnám… otthon a kultikus Molothow Liget adott menedéket a szórakozni vágyó közönségének, azt paterolták el. A két helynél van némi hasonlóság a bontás hátterét tekintve, a Dürer Kert épületegyüttese a hajdani Pártfőiskolának adott otthont, Zöldház pedig Pártháznak épült a ’80-as évek végén. Lehet, hogy az egykori kommunista kötődésű épülteket, politikailag el vannak átkozva?

…hogy a döntéshozóknak mennyire lógott ki egykor a zsebéből a pártkönyvecske, azt valószínűleg csak ők tudják, a tényen nem változtat, hogy kurva kínosan szabadulnának a múlttól, s bizony áldozatai is vannak – fejlesztés címszó alatt - ennek, ez esetben a kultúra, a szórakozás, a közösségi élet…

Szóval kibattyogtam a Városliget széléhez, kicsit az időjárás is szomorkásabbá is tette a látottakat… a főbejárat épülete immár a múlté, további rombolásra éhező gépek pedig a törmeléknél álltak csendben… elvileg júniusra már lófasz sem lesz itt, hirdeti a plakát, lezárva ezzel egy szép korszakot teljesen. Még mielőtt nagyon siránkozós cikk lenne ez, azért azon érdemes elgondolkodni, hogy milyen további szórakozóhelyek kényszerülnek költözésre, vagy éppen szűnnek meg fejlesztésre vagy éppen a múlt eltörlésére hivatkozva. A magunkfajta koncertre járók pedig miként tudnak ezen segíteni, változtatni… mindenekelőtt biztos vagyok benne, hogy a saját, hazai zenekarainkra leszünk utalva egy esetleges nyitás esetén. Utóbbi években vettem észre, hogy lett egy réteg, akik számára ciki lett magyar zenekarokat nézni, látni, hallgatni, támogatni, mindenféle előzetes ismeretség nélkül…  tegyünk meg annyit, hogy egy kört fussunk velük, élőben mindenképpen, az ilyen túlélésért küzdő klubok esetében ez kurva nagy segítség lesz valószínűleg...

Bízva abban, hogy jobbra fordulnak hamarosan a dolgok, nem is fosnám tovább a betűket…

Csepecz Atya